Adaptációs stratégiák a felsőoktatásban

A tanulmány a COVID-19 világjárvány következtében megváltozott felsőoktatási körülményekhez való alkalmazkodás egy Magyarországon kevéssé ismert komplex eszközét mutatja be, amely túlmutat hagyományos válság- és változásmenedzsment-megoldásokon, távolléti oktatás pedagógiai megfontolásain technológiai támogatásán egyaránt. Az eszköz kivételesen szűk határidővel létrehozott, mégis teljes oktatói kört lefedő mentorrendszer, tudás készség figyelembevételével kialakított szakmai komplementer mentori kapcsolatokra épül. bemutatja rendszer bevezetésének hátterét, bevezetés folyamatát részleges eredményeit. eredményesség feltárása jövőbeni korrekciók, fejlesztési irányok meghatározása érdekében részben ismerteti megvalósult pilot kutatás jelenleg is folyamatban lévő átfogó (előzetes) eredményeit is. legfőbb tanulsága, hogy hagyományostól eltérő, nem hierarchikus szervezeti struktúra, készség- szakterület-alapú szervezési elv fokozta korábban alá-fölérendeltségi viszonyban álló (pl. témavezető-témavezetett) személyek közötti bizalmi kapcsolatot kollegialitást, ami kitágította tanulási folyamatot serkentő reflektív teret (Higgins Kram, 2007), utat nyitott tudásmegosztási folyamatok szervezetbe ágyazott újjá-, illetve átalakulásának. Mindez alkalmat ad arra is, felsőoktatás (illetve konkrét intézmény) önreflektíven viszonyuljon oktatáshoz, ennek hatására szélesebb spektrumú intézményfejlesztési célokat kijelöljön, mentorrendszert minőségtámogató funkcióként értelmezze kari minőségirányítási egyik pillérjeként.